Ismerjen meg egy „kifejezett, de nem kizárólagos” megközelítést az egyetemes szociális védelemről.
Az etnikai és nyelvi kisebbségekből származó gyermekek nélkülözése és marginalizációja jelzi a szociális védelmi rendszerek kudarcát minden gyermek számára. Azok a programok, amelyek csak egyes közösségeket vagy gyermekeket céloznak meg, valószínűleg középtávon vagy hosszú távon nem változnak. Még a jól megtervezett, célzott beavatkozásoknak is lehetnek nem szándékos következményei, ha az igazságtalanságról a lakosság más szegmensei felfogást teremtenek vagy megerősítenek, ami feszültséghez vezethet. Az etnikai és nyelvi kisebbségekhez tartozó gyermekek további támogatásra szorulhatnak, hogy társaikkal egyenrangúan élvezhessék a szociális védelemhez való jogot. A fő hangsúlyt az univerzális és integrált rendszerek kiépítésére kell helyezni, ahol kifejezett intézkedésekkel egészítik ki a kisebbségi csoportok egyetemes lefedettségét.
Az adatok bontása lehet nemzetiség, nyelv vagy földrajzi és életkor szerint is.
Ami nem mérhető, az nem létezik. Ami nem létezik, azt nem ismerik fel. Amit nem ismerünk fel, azzal nem foglalkozunk.
Kevés olyan ország van, ahol a gyermekekre vonatkozó adatokat rendszeresen tagolják etnikai, nyelvi vagy egyéb közelség szerint, és nyilvánosan hozzáférhetők is. Az ilyen típusú adatokat előállítók között van Kanada, Dél-Afrika, az Egyesült Királyság, az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok. Néhány ország gyűjt adatokat, de nem hozza azokat nyilvánosságra. Amennyiben lebontott adatokat keresünk azokról a gyermekekről, akik részt vesznek és részesülnek a szociális védelmi programokban, még kevesebb van, a legtöbb esetben csak eseti felmérések és tanulmányok vannak. Történelmi és politikai okok magyarázhatják, hogy sok ország miért nem hajlandó ebbe az irányba haladni. Fontos aggályok merülnek fel a magánélet védelmével kapcsolatban is és az adatokkal való visszaélés az etnikai és nyelvi kisebbségek jogainak további megsértéséhez vezethet. A megfelelő adatvédelmi jogszabályok, a részvételen alapuló és inkluzív adatgyűjtési folyamatok, valamint a kormányokat elszámoltató felelős független gyermekjogi intézmények olyan mechanizmusok (amelyek a legtöbb országban már elérhetőek) segíthetnek az említett aggályok és kockázatok kezelésében.
Tegye fizikailag és kulturálisan hozzáférhetőbbé a szociális védelmet. Először is elengedhetetlen annak biztosítása, hogy a szociális védelmi programokkal kapcsolatos információk rendelkezésre álljanak azokon a nyelveken és területeken, amelyeket az etnikai és nyelvi kisebbségekhez tartozó emberek beszélnek és olvasnak, és hogy ezeket különféle csatornákon terjeszék. Másodszor fontos, hogy a szociális védelem felmérői, az adminisztrátorok és a szociális munkások megfelelő képzésben részesüljenek az emberi jogok és a multikulturális megközelítések terén. Még jobb, ha az érintett kisebbségekből származó felnőtteket fokozatosan beépítik a szociális védelmi munkaerőbe és más olyan szolgáltatásokba, amelyek közvetlenül elérik a gyermekeket. Harmadszor, annak a kirekesztésnek és elutasításnak a leküzdése érdekében, amelyet egyes kisebbségek történelmileg érezhettek, kritikus jelentőségű az „ismeretterjesztő” megközelítésre való áttérés, ahol a rendszerek kapcsolatba lépnek a szegénységben élő és kiszolgáltatott helyzetben lévő gyermekekkel és felnőttekkel, ezáltal bizalmi kapcsolatot teremtenek. Ugyanebből az okból elengedhetetlenek az etnikai és nyelvi kisebbségekből származó gyerekekkel dolgozó szakemberek közötti befogadási rendszerek. Egyetlen ország sem rendelkezik erőforrásokkal ahhoz, hogy ápolókat, szociális munkásokat, iskolai közvetítőket és más szociális szakembereket gyakran küldjön minden háztartásba, a távoli területekről nem is beszélve. Egy találkozás egy képzett szakemberrel, aki proaktív módon támogatja a családot a rendelkezésre álló különböző típusú támogatásokhoz való hozzáférésben, változást hozhat e hiányosság áthidalásában.
Jogalapú megközelítés szerint, a részvétel a kulturális identitás tiszteletben tartásának elősegítését szolgálja. Az etnikai és nyelvi kisebbségekből származó gyermekek helyzetének javítása olyan politika kidolgozását jelenti, amelyek integrált megközelítésen keresztül azonosítják és kezelik nélkülözésük minden aspektusát, amely ötvözi az alapvető jogok és a nemek közötti egyenlőség védelmét, a megkülönböztetés elleni küzdelmet, kultúrájuk és nyelvük támogatását, és tiszteletben tartják identitásukat. Az átfogó, koherens és összehangolt szociális védelmi stratégiák kialakításakor a kulturális dimenzió, valamint a nemek közötti esélyegyenlőség figyelembevétele a sikerük előfeltétele.
Cikksorozatunkban Magyarország Északkeleti tájegységének bemutatásától kezdve, a hátrányos helyzetűek esélyein és a népkonyhán át szeretnénk megismertetni az olvasót egy szegregált közösség összetartásával és lehetőségeivel.
Az EU Rom Jövőért Egyesület egy szociális átfogó segítséget nyújtó szervezet, melynek célja, hogy az Egyesülettől kapott segítség lehetőleg ne csak átmeneti hatást jelentsen, hanem tartós eredményt teremtsen az érintettek számára. Ennek szellemében nem csak az a cél, hogy az emberek segítséget kapjanak, hanem az is, hogy képzési, szociális és közösségi programokkal kiutat találjanak a munka világába. A helyi emberek megsegítését, munkába történő integrálását a Széchényi 2020 – GINOP-5.1.7-17-2019- 00293 Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program keretén belül finanszírozott, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.
Kapcsolódó linkek:
More Pékség
(X)
