Startstarrt
A StartMa program marketing-tárgyú cikksorozatában a trade marketingről szóló egyik írásunkban jeleztük, hogy el kell hessegetnünk a szóalaki hasonlóság miatt felmerülő trade mark (védjegy)-asszociációt, mert zavart okozhat. Most azonban, hogy a merchandising-tevékenységnek olyan ágát vesszük szemügyre, amelynek összefüggése nem olyan szoros a trade marketinggel, mint a shopok-beli merchandiser-munkáé, rögtön eléggé közel kerülünk a védjegyek témájához, amint még egy sor kérdéskörhöz (például: ikonikus sztárok termék-reklámozó szereplése, mozgóképi zenealkalmazások, szerzői jogok stb.). Az arculatátviteli merchandising éppoly élénk közgazdasági és jogi érdeklődést von magára, mint üzletit; vigyázni is kell, hogy a jelenség marketinges fogalmát ne keverjük a tőle kissé eltolódó jogi fogalommal.
Az arculatátviteli merchandising őspéldája a Szentírás, illetve a templomi ceremonikus és prédikációs tartalmak másodlagos hasznosítása a kegytárgyipar és a kegytárgy-árudák által. Hosszú volt azonban az út, amíg a szóbanforgó haszon túltengően kommerciálissá vált, vagyis amíg a morális-társadalmi haszonrész feltűnően meg nem apadt benne. Az 1510-es évekbeli pápai búcsúcédula-árusítás már bizonyosan nem szolgálta az egyház hitmegtartó erejének növelését-fenntartását; ekkor jött el Luther nagy szkizmatikus dührohamának pillanata.
Az 1960-as években az itthoni trafikok nem kis mennyiségben értékesítettek – főleg a zsebpénzes-kisiskolás vásárlóréteg számára – focisták apró fényképeivel applikált gombfoci-„játékosokat”, illetve egész „klubcsapatokat” plasztikból, a megfelelő színkombinációval, celofánbevonatú szettekben. Ha a befolyó ellenérték jelentős része az MLSZ-hez illetve a klubokhoz került, akkor klasszikus sport-merchandisingről beszélhetünk, ha nem, akkor valami kereskedelmileg maszatos átmeneti jelenségről. Annyi bizonyos, hogy a trafikok hasonlóan sikeres színészkép-forgalmazása (házi sokszorosítások; vékony befőttesgumival összefogott kövér paklikból lehetett kiválasztani kétforintos Jean Marais-, Alain Delon-, Belmondo-, Brigitte Bardot-, Mylène Demongeot-fotócskákat) amolyan gerilla- vagy szegénykalóz-„merchandising” volt.
A Csillagok háborúja-moziszéria több mint negyven éve indult, de ma is könnyen beleütközhetünk effajta friss hirdetésekbe: „ház, apartman vagy irodai bejárat elé kínálunk stílusos lábtörlőt – a szőnyeget Welcome To The Dark Side felirat, és Darth Vader képe díszíti – szőnyegünk 100 % poliamidból készült, gumírozott hátoldallal, hogy ne mozduljon el – Star Wars hivatalosan engedélyezett termék”. Ehhez még csak annyit, hogy 1977-ben Amerikában George Lucas némi megfontolás után úgy döntött, lemond a Csillagok háborúja után neki járó rendezői honorárium jelentős részéről, ha cserébe megkapja a filmhez kapcsolódó ajándéktárgyak jogait. Ezeket a tárgyakat a produkció emberei mellékes, kissé szánalmas vackoknak látták, könnyen átadták hát a jogot. Azóta nincs ilyen, mert Lucas már az első rész forgalmazása nyomán bő 3, 5-ször annyi pénzt kasszírozott, mint a produkciós kör a jegyeladásokból.
A Mildura Nonprofit Bt. az EU és Magyarország Kormánya támogatásával az Észak-Magyarország Régió hátrányos helyzetű területeken működő vállalkozásainak nyújt segítséget a GINOP-5.1.7-17-2019-00222 számú pályázat keretén belül.
Kapcsolódó oldal:
StartMa
A merchandising fogalma
A merchandising mint „polcszerviz”
—
Ezt a tartalmat támogatott formában helyeztük el. A Szerkesztőség.hu tartalom kihelyezéséről és a tartalomszolgáltatásról bővebben itt:
Támogatott tartalom
