A direkt marketing egyik módszeréről

StartMa markekting és vállalkozásA StartMa program marketinges tárgyú cikksorozatában eddig is kitértünk már a marketing-kommunikáció olyan offline és online műszaki lehetőségeire, amelyek direkt-értékesítői használatra is kiválóan alkalmasak, de nem törekedtünk éppen ebből a szempontból a hiánytalan áttekintésre. Az elmaradást hamarosan pótoljuk, de előbb még szólnunk kell egy olyan eljárásról, amelynél a műszaki modernitás kevésbé hangsúlyos szerepet játszik

                  A csomagküldő kereskedelemről van szó, arról az – eléggé elterjedt és kilátások dolgában sem rossz pozíciójú – értékesítési módszerről, amely áruközpontok katalógus-kibocsátó gyakorlatához kötődik. Az áruközpont esetleg már nem is alkalmaz elárusító személyzetet – hacsak azokat nem nevezzük elárusítóknak, akik a katalógus újabb meg újabb kiadása forgalmazását közvetlenül elindítják (miközben internetes formáját frissítik), vagy akik a raktárból a megrendelt árukat előgördítik. Hogy a megrendelés napjainkban e-mailben történik, ez csak alaki módosulás; efféle csomag-postázó áruközpontok már 1900-ban is léteztek. Amint a hátránya is fennmaradt máig ennek az értékesítési módszernek. A katalógusok kiküldése, illetve példányszám-növelése költséget jelent (a postamentes, online változatú katalógus nem „érkezik” hanem csak „felkereshető”), és lehet ugyan próbálkozni akárhány fogyasztói csoportnál, de az új kiadások kézbesítési címköre elsősorban aszerint bővül, hogy mennyien küldtek már megrendelést a katalógusküldő cégnek.

                   A termelő és az áruközpont-fenntartó lehet azonos és nem azonos.               Ha nem azonos, lehetséges, hogy a két fél stratégiája nem konszonánsan push jellegű. Előfordul – bármennyire helytelen is –, hogy a termelő gravity (elhagyó, elengedő jellegű) értékesítési stratégiát követ, vagyis az első közvetítő áruátvétele után már nem követi az áru sorsát.

                   Súrlódásos nehézségeket okozhat a jogi szabályozás alakulása is. A termelői vagy a nem termelői áruközpontnak lehetnek saját szállítói, de lehet, hogy szállítói szolgáltatással szerződve szállíttat, ami a jogi szabályozás tekintetében sem ugyanaz az eset. A nem-bolti kiskereskedelem jogi szabályozása a 21. század elején a következő kérdésekkel birkózott.

1.  Vajon pusztán az e-mailek alkalmazása okán is elektronikus kereskedelemnek tekintendő-e a csomagküldő kereskedelem?
2. Az egymástól távollevő felek kötötte szerződések addigi jogi szabályozása és a csomagküldő kereskedelem közt milyen   kapcsolat, viszony állapítható meg?
3. Az elektronikus úton célbaérkeztetett termékek esetében fennáll-e, fennálljon-e a kereskedést folytató vállalkozó nyilvántartásba vételi kötelezettsége?
4. A csomagküldő kereskedéshez szükséges-e a vállalkozónak saját üzlettel rendelkeznie, a boltra vonatkozó profilikus működési engedéllyel együtt?

Az a törvényértelmezés kerekedett felül, hogy a csomagküldő kereskedelmi tevékenységnek több válfaja van, és egyes típusainál csak a kereskedési folyamat egyik létszakaszára vonatkoztatják az információs társadalommal összefüggő tevékenységek, szolgáltatások hatályos szabályozását.

A Mildura Nonprofit Bt. az EU és Magyarország Kormánya támogatásával az Észak-Magyarország Régió hátrányos helyzetű területeken működő vállalkozásainak nyújt segítséget a GINOP-5.1.7-17-2019-00222 számú pályázat keretén belül.

StartMa


Ezt a tartalmat támogatott formában helyeztük el. A Szerkesztőség.hu tartalom kihelyezéséről és a tartalomszolgáltatásról bővebben itt:
Támogatott tartalom